ISTEN ÖRÖMÉNEK MEGTAPASZTALÁSA, MINT AZ Ő GONDNOKAI
Írta: Austin Pryor 2025. július 28.
Akár egy új év elején, akár az év közepén vagyunk - mint most -, jó, ha nem a múlton rágódunk, hanem élvezzük a jelent és várjuk az ígéretes jövőt. A pénzügyi és egyéb kudarcaink már mögöttünk vannak és természetesen a sikereink is. Nem pihenhetünk a babérjainkon. Minden napot tiszta lappal kezdhetünk. Új lehetőségek várnak ránk, és még sok a tennivaló.
Az Istentől kapott gondnoki felelősségünk élethosszig tartó. Ő a tulajdonos: „Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van!” (Krónikák első könyve 29, 11) De Ő tett minket annak a kezelőivé, ami az Ő tulajdona. Ahogy Jézus egyik példázatában kifejezte: „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát.” (Máté evangéliuma 25, 14)
Mindannyian kaptunk egy kis parcellát, ahol az Ő szőlőjében szolgálunk, és az Ő ránk ruházott ajándékainak megfelelően kell abban dolgoznunk. Ami a pénzügyeket illeti, szorgalmasnak kell lennünk a munkánkban (Pál levele a kolosséiakhoz 3, 23-24); bölcsnek a költekezésben (A példabeszédek könyve 21, 20); céltudatosnak a megtakarításban (A példabeszédek könyve 6, 6-8); stratégiai szempontból kell befektetnünk (A prédikátor könyve 11, 2); és nagylelkűnek kell lennünk az adakozásban (Pál második levele a korinthusiakhoz 9,7).
Krisztus követőiként megtanuljuk, hogyan kell mindent „az Úr Jézus nevében” cselekedni (Pál levele a kolosséiakhoz 3, 17). Ez azt is jelenti, hogy megtanuljuk „mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté evangéliuma 28, 20). Az Úr jelenlétében belső életünk átalakul, és olyan emberekké válunk, akik az Ő természetes (és természetfeletti) cselekedeteit mutatják be. Jézus szemében nincs jó ok arra, hogy ne tegyük azt, amit Ő mondott, mert Ő csak azt mondja nekünk, ami a legjobb.
Tehát engedelmesnek kell lennünk, mert ez a tanítványok dolga. De ez az utolsó gondolat, hogy Ő csak azt mondja nekünk, hogy tegyük azt, ami a legjobb, vigasztalnia és bátorítania kell minket. Isten rendelkezik a legjobb információkkal arról, mi tesz minket boldoggá és teljessé, és mindezt csakis a mi javunkra.
És amikor engedelmesen használjuk adottságainkat, azt tesszük, amiért megteremtett minket – dicsőítjük Istent és segítünk előmozdítani az Ő országának ügyét. Nincs ennél kielégítőbb dolog. Ezt láthatjuk a díjnyertes filmben, a Tűzszekerekben, amely részben Eric Liddell történetét meséli el, egy skót fiúét, aki aranyérmes lett az 1924-es olimpián, majd később misszionárius lett Kínában.
A kedvenc részem a filmben az a mellékszál, amikor Eric húga, Jennie attól tart, hogy a futás elvonja Ericet a misszionáriusi munkájától. Az egyik jelenetben Eric elmondja Jennie-nek a jó hírt, hogy a misszionáriusi társaság elfogadta Kínába való utazását. Aztán hozzáteszi: „De előbb még sokat kell futnom. Jennie, Jennie, meg kell értened. Hiszem, hogy Isten egy célra teremtett engem – Kínára. De gyorsnak is teremtett, és amikor futok, érzem, hogy ez tetszik neki... A győzelem az Ő dicsőségére válik.”
Egy későbbi érzelmes jelenetben Ericet a verseny utolsó pillanataiban látjuk. Hátravetett fejjel, lendületesen mozgó lábakkal, csapkodó karokkal, elragadtatva, miután mindent megtett azért, amire Isten hívta őt. Isten dicsőségére vált, és Eric futása felhívta a figyelmet missziós munkájára, és támogatást gyűjtött hozzá.
Mindannyiunknak sokféle módon kell szolgálnunk az Urat. A Szentlélek által vezérelt gazdálkodás, az Isten által ránk bízott erőforrások megfelelő kezelése egyike ezeknek. Ez a mi versenyünk. Fussunk hát rajta szenvedéllyel!