ISTEN „IDEJÉBEN” GONDOSKODIK A SZÜKSÉGEINKRŐL
Írta: Chris Simpson 2025. szeptember 15.
A Szentírásban azt olvassuk, hogy Isten megígérte népének, ha az Ő útjain járnak, „akkor esőt adok nektek a szokott időben” – és ezzel együtt a föld termékenységét is (Mózes harmadik könyve 26, 3-4). Nem azonnali jutalom. Nem igény szerinti eredmények. Hanem áldás, a kijelölt időben, az Ő isteni bölcsességének megfelelően. Ez az igazság ma is irányítja az üzleti világot.
Isten nem a mi naptárunk vagy elvárásaink szerint cselekszik. Cselekedetei soha nem késnek, soha nem sietnek, soha nem állnak ellentétben egymással. Teljes összhangban cselekszik az Ő akaratával, az örökkévalóság keretein belül megfelelő módon. És ez számunkra nagyon kényelmetlen. Arra vagyunk kondicionálva, hogy az értéket határidők és teljesítmények alapján mérjük. A gyorsaságot értékeljük. A korai eredményeket jutalmazzuk. De Isten nem alkalmazkodik a mi siettetésünkhöz. Ígéretei nem tranzakciók, hanem szövetséges ígéretek. Az Ő időzítése nem mechanikus, hanem pontos. És a cselekedetei nem önkényesek, hanem helyénvalóak.
Ez a hit próbája minden vezető számára: hajlandóak vagyunk-e feladni nemcsak ambícióinkat, hanem elvárásainkat is? A vezetői és az életbeli frusztrációnk nagy része nem a kudarcból fakad, hanem a rosszul időzített vágyakból. Eredményeket sürgetünk a saját ütemtervünk szerint, és ezt „víziónak” nevezzük. De mi van, ha a várakozás nem büntetés? Mi van, ha ez felkészülés?
Épp ezért a türelem a Szentlélek gyümölcse (Pál levele a galatákhoz 5, 22). Nem passzív tulajdonság. A Szentlélek által megadott kitartás. Isten ad türelemet, mert tudja, amit mi nem láthatunk – hogy a gyümölcsöt formálódás előzi meg. Hogy a gyökerek mélyre kell hatoljanak, mielőtt beérik a termés. A várakozás nem gyengeség. Az az erő, hogy bízunk, amikor minden porcikánk cselekedni akar. Ahogy Ézsaiás próféta 40, 31 ígéri: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”
Daniel Tan, egy malajziai keresztény mezőgazdasági mérnök, évekig dolgozott egy olcsó öntözőeszköz kifejlesztésén, hogy a vidéki gazdáknak segítsen. Hitt abban, hogy ez az Úrtól jött, egy újítás, amely visszaadja a méltóságot és megnyitja az ajtókat az evangélium terjedésének is. De öt évig semmi sem történt. A kormány nem lépett. Elvesztette a támogatást. Imáira nem érkezett válasz. Aztán a hatodik évben egy kormány-független szervezet felfedezte Daniel prototípusát. Néhány hónapon belül az öntözőrendszert már egész Délkelet-Ázsiában használták, párosítva a bibliai tanítással a gazdálkodásról és a remény fogalmáról. Később rájött: a késlekedés nem elutasítás volt, hanem formálás. Isten nemcsak a terméket készítette elő. Az embert is előkészítette.
Így működik Isten. Mindig pontosan. Mindig céltudatosan. „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Pál levele a galatákhoz 4, 4). Jézus nem korán és nem későn jelent meg. Pontosan akkor jött el, amikor az utak, a nyelv és a szívek készen álltak a megváltásra az életet megváltoztató üzenet által. Egy másodperccel sem korábban. Egy másodperccel sem később. Isten akkor cselekszik, amikor az megfelelő. Az Ő időzítése hibátlan.
Íme tehát a kérdés, amellyel minden tanítvány szembesül: Elfogadja a hitünk Isten időzítését? Át tudjuk alakítani imádságainkat „Uram, áldj meg most” helyett „Uram, alakítsd az életemet, a munkámat és a családomat, amíg az általad készített áldás valóban megfelelő lesz számomra”? Hajlandóak vagyunk feladni nemcsak az eredményeinket, hanem a naptárunkat is? Az eső el fog jönni. A föld teremni fog. De csak a maga idejében.