A MUNKAHELYI „PÁSZTOR” KIHÍVÁSAI
Írta: Rick Boxx 2025. november 3.
Munkahelyeinken a vezetőkre nem nagyon használjuk a “pásztor” kifejezést. Ha mégis hallottunk ilyenről, akkor az kivételes esetnek számít. Azok számára azonban, akik Jézus Krisztust követjük, a pásztori szerep a munkaköri leírásunk része.
Nagyon kevesen rendelkezünk valódi pásztori tapasztalattal, ezért nehéz megérteni, mit vár tőlünk Isten, amikor a Bibliában arra buzdít minket, hogy legyünk jó pásztorok. De mégis ezt teszi, például bemutatja a rossz és a jó pásztor közötti különbséget. Jeremiás próféta által Izráel vezetői figyelmeztetést kaptak: “Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem törődtetek vele. Hát én majd törődöm veletek és gaztetteitekkel! – így szól az Úr.” (Jeremiás próféta könyve 23, 2) A vezetők bebizonyították, hogy kudarcot vallottak pásztorként.
Jeremiás ugyanebben a fejezetében három fő módszert találunk, amellyel Isten arra tanít minket, hogy jó pásztorok legyünk. Az első kihívás: gondosan és akár áldozatos módon is gondoskodnunk kell a nyájunkról. Amikor Isten arra hív minket, hogy vezessük és gondoskodjunk csapatunk tagjairól, azt akarja, hogy azt vegyük figyelembe, mi a legjobb nekik, és ne csak azt, ami saját érdekünket szolgálja. Ez az, amit Izráel vezetői elmulasztottak megtenni.
A második kihívás: békés és biztonságos környezetet teremteni a csapatunk számára. A közvetlen ügyfélkapcsolatok miatt egyes alkalmazottak félelemmel és szorongással küszködhetnek. Ha nem érzik, hogy a vezetőség megfelelően támogatja őket, az félelemhez és szorongáshoz vezethet, és alááshatja a bizalmat. Amikor a csapatunk többi tagja igyekszik a legjobbat kihozni magából, tudniuk kell, hogy szükség esetén fedezzük őket, azaz kiállunk mellettük.
Így olvassuk: “Olyan pásztorokat adok melléjük, akik majd jól pásztorolják őket. Nem kell többé rettegniük és ijedezniük, számolgatni sem kell őket – így szól az Úr.” (Jeremiás próféta könyve 23, 4) A juhok természetüknél fogva félénk állatok, amelyek nem tudják megvédeni magukat. A pásztorukra kell támaszkodniuk. Hasonlóképpen, ha azt szeretnénk, hogy csapattagjaink érzelmileg is boldoguljanak, akkor olyan békés környezetet kell teremtenünk, ahol támogatást és védelmet éreznek.
Az utolsó kihívás: képesnek lenni megtartani azokat az embereket, akiket Isten a csapatunkba hívott. Karrierem elején a pénzügyi ágazatban volt egy alkalmazottam, aki verbálisan bántalmazta a munkatársait és durván viselkedett sokukkal. De dilemmával is szembesültem: ez a személy más módon jelentős értéket adott a szervezetnek, ezért nem tudtam olyan gyorsan fellépni a bántalmazó viselkedése ellen, ahogy kellett volna.
Mivel lassan reagáltam, a munkahelyi környezet mérgezővé vált, nagyon barátságtalan hellyé lett. Ennek eredményeként számos jó ember elhagyta a szervezetet, mire végre elhatároztam, hogy megfelelően kezelem a problémát. Ez fájdalmas, de fontos tanulási tapasztalat volt számomra.
Jeremiás ezekkel a figyelmeztető szavakkal szolgál, amelyeket ma is komolyan kell vennünk: “Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! – így szól az Úr.” (Jeremiás próféta könyve 23, 1) Ahhoz, hogy megtartsuk a jó embereket, nemcsak törődnünk kell velük, hanem azonnal foglalkoznunk kell a kihívást jelentő emberekkel és körülményekkel is, mielőtt azok jelentős szenvedést okoznának „nyájunknak”.