Heti Mannák

SZERETETHIMNUSZ VEZETŐKNEK

Írta: Pulay Gyula 2025. december 29.

„Most megmarad a hit, a remény, a szeretet, – ez a három, de köztük a legnagyobb a szeretet.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 13, 13)

A legtöbben ismerik Pál apostol gyönyörű szeretethimnuszát. Vajon vezetőként komolyan vesszük a benne foglaltakat, bízunk a szeretet erejében? A „szeretet ünnepe” után, az új év kezdetén célszerű lenne végig gondolni, hogy vezetői munkánk során hol adunk helyet a szeretetnek. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani a szeretethimnusz vezetőknek szóló parafrázisával.

IDŐZAVAR
Írta: Szalai Zsolt 2025. december 22.

Az idő talán az egyik legizgalmasabb és legcsodálatosabb dolog, amit földi életünkben megtapasztalhatunk. Remek keretet és ritmust ad mindennapjainknak és jó eszközeink vannak arra, hogy nagy pontossággal mérjük. Ráadásul igazságos is, ha elfogadjuk C.S. Lewis következő mondását: „A jövő olyan dolog, amelyet mindenki óránként hatvan perc sebességgel ér el, bármit is csináljon, bárki is legyen.” Az idő fontos szerepet tölt be az üzleti életben is, hiszen nagyon sok minden időhöz kötötten valósítható meg:
munkaidőbeosztás, menetrend, projekttervezés, időhöz kötött teljesítmények és elszámolások formájában.

Ugyanakkor az idő talán az egyik legellentmondásosabb és sokszor konfliktust is okozó tényezővé válhat életünkben. 

ELSŐDLEGES ELHÍVÁSUNK, AMI MEGHATÁROZ

Írta: Rick Boxx 2025. december 8.

Mike Sharrow, aki a vállalati szférában támogat vezetőket és segít nekik kiváló eredményeket elérni, egy interjúban mesélt a személyes elhívásáról. Elmesélte, hogyan küzdött a szent és a világi gondolkodásmód közötti megosztottsággal, valamint azzal, hogy identitása szorosan összefonódott hivatásával.

A következő felismerésre jutott: „Ha az határoz meg minket, hogy épp hol vagyunk, akkor talán nem is értjük igazán, kik is vagyunk.” Más szavakkal, identitásunkat – azt, hogy kik vagyunk – nem a helyünk (ahol dolgozunk vagy élünk), vagy akár a pozíciónk (a munkakörünk) határozza meg.

Egyrészt, a munkahelyünk – melyik cég, melyik iroda, sőt melyik város – változhat. Egyes esetekben egy élet során többször is. Akkor miért kellene identitásunkat annak alapján meghatározni, hogy éppen hol vagyunk egy adott pillanatban? Ha identitásunkat arra alapozzuk, hogy hol vagyunk, akkor amikor a munkakörnyezetünk megváltozik, az drámai hatással lehet az önmagunkról alkotott képünkre.

A HALLGATÁS EREJE
Írta: Chris Simpson 2025. december 15.

Néhány évvel ezelőtt egy fontos megbeszélésem volt különböző területek vezetőivel – egy olyan közönséggel, amelyet nem könnyű lenyűgözni. A vezetői integritásról beszélgettünk, és épp befejeztem a beszédemet, amit egy erős kihívással zártam: „Mit kell feláldozniuk azért, hogy helyesen cselekedjenek, amikor senki sem figyeli Önöket?” Aztán abbahagytam a beszédet. Általában ez nem egy okos befejezés. Nem folytattam a következő diával. Csak csend volt.

Néztem őket, szemkontaktust teremtettem. Öt másodperc, majd tíz. Eleinte az emberek a székükön mozogtak, várva, hogy befejezzem a fejükben megírt szöveget. De ahogy a csend elhúzódott, a hangulat megváltozott. Előrehajoltak. A kérdés súlya nem csökkent, hanem még inkább elnehezedett. A csend teret adott a lélegzésnek.

A MEGFELELŐ LÉGKÖR MEGTEREMTÉSÉNEK FONTOSSÁGA

Írta: C.C. Simpson 2025. december 1.

Mindannyian tudjuk, mi az a légkör. Ez a minket körülvevő levegő, a tüdőnket megtöltő oxigén, amely anélkül tartja fenn az életünket, hogy gondolnánk rá. Nem fordítunk rá gyakran figyelmet, de nélküle egy pillanatig sem maradhatnánk életben.

Ugyanez vonatkozik a munkára is. Minden munkahelynek, megbeszélésnek megvan a maga légköre. Néha nehéz, néha könnyű, de mindig ott van. És akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, minden helyiségbe, ahová belépünk, magunkkal visszük a minket körülvevő légkört.

Testünk megváltoztatja a levegőt. Hangunk visszhangzik. Jelenlétünk kitölti a teret. Nincs olyan, hogy valami semleges. Amikor belépünk egy helyiségbe, megváltoztatjuk annak légkörét. Ez mindenkire igaz, de különösen azokra, akik Jézust követjük. Nemcsak a fizikai testünket visszük be egy szobába – Isten Lelkét is magunkkal visszük. A levegőnek meg kell változnia, amikor belépünk.