Heti Mannák

ÖRÖKLŐDÉS, ÖRÖKSÉG, ÖRÖKLÉS ÉS HAGYATÉK
Írta: Robert J. Tamasy  -  2023. október 23.

Nemrégiben egy másik városban tagtársaimmal folytattam egy izgalmas beszélgetést. A Monday Manna egyik számát a hagyaték hátrahagyásának fontosságáról írtam, és ők kíváncsiak voltak, mi a különbség a négy látszólag hasonló kifejezés között: Öröklődés, örökség, öröklés és hagyaték.

Van némi hasonlóság e négy kifejezés között, de mégis nagyon különbözőek. Kettőre közülük gyakorlatilag nincs befolyásunk. Az egyiket talán jelentős mértékben tudjuk befolyásolni, attól függően, hogy mennyire voltunk jómódúak, de csak egyet tudunk meghatározni, nagyrészt az életünk során hozott döntéseink és kialakított kapcsolataink alapján.

Az öröklődés a genetikailag öröklődő tulajdonságokat írja le, például a bőr- és hajszínt, a termetet, az etnikai jellemzőket és egyéb fizikai, mentális és családi tulajdonságokat. Az örökség általában egy társadalom vagy embercsoport kultúrájára, hagyományaira, történelmére és nyelvére vonatkozik. Az öröklés az, ami valaki halála után az utódokra száll, jellemzően pénz vagy anyagi javak.

A hagyaték az egyetlen a négy közül, amelyet társadalmi státusztól vagy vagyoni helyzettől függetlenül jelentős mértékben alakíthatunk. Ez az életünk maradandó hatásából áll, amely még jóval azután túl is megmarad, hogy mi már nem élünk. A hagyaték az értékek, a jellem és a hit révén átalakíthatja az egyéneket, a szervezeteket, sőt a társadalmat is.

Nekünk, az üzleti világban forgolódó embereknek, lehetőségünk van arra, hogy így vagy úgy, de vezető szerepet töltsünk be. Függetlenül attól, hogy milyen szerepet töltünk be egy vállalaton belül, akár a legmagasabb vezetői pozíciót, akár egy vagy több személynek jelentünk, örökséget építhetünk. Mert a vezetők igazi próbája, bárkik is legyenek és bármit is tegyenek, az, hogy mi marad utánuk, miután elmentek.

Emlékszem egy vezető évekkel ezelőtt tartott előadására, amikor elmagyarázta, hogyan épült fel az előző szervezete. A vállalat szervezeti ábráján minden körülötte épült fel. Nem sokkal azután, hogy ő távozott, a vállalkozás kártyavárként omlott össze. Az ő „hagyatéka” a vezetés szempontjából a kudarc volt.

LÉPJ BÁTRAN!
Írta: Ferenczi Réka  -  2023. október 9.

Néhány hete Jóföldi Endre barátunk tollából olvashattunk a döntésről, a bátor döntésről (Dönts bátran, Monday Manna, 2023. augusztus 28.) Ebben arról volt szó, hogy minden körülmények között merjünk döntést hozni, hiszen a bizonytalanság és határozatlanság a legtöbb esetben rosszabb még a helytelen döntésnél is.

Ezúttal pedig arról olvashatunk, hogy ha már megszületett egy döntés, akkor merjünk lépni is, merjünk végrehajtani.

A KEVE Társaságban sokszor felvetődik az a kérdés, hogy mi az egyszerűbb: egy stratégiát megalkotni, vagy azt végrehajtani. Sokszor a válaszunk az, hogy a stratégia alkotás könnyebb, mivel a végrehajtás már időben hosszú távú elköteleződést és fáradságos munkát igényel. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy beszéljünk a döntés utáni továbblépésről is.

Többször találkozhattunk már olyan esettel, hogy valaki döntött Jézus Krisztus követése mellett, mégse tudott utána egyről a kettőre továbblépni, vagy azzal a gondolattal együtt élni, hogy a hívő embereknek is szüksége van a naponkénti megváltásra és megtérésre.

Ugyanúgy láthattunk munkahelyeken, nagy vállalatoknál is olyat, amikor kihirdettek egy új stratégiát, egy új célt, azt mindenki lelkesen fogadta, de végül mind a vezetés, mind a beosztottak másnap ugyanúgy folytatták az addig megkezdett munkát a megszokott kerékvágásban, a megszokott módon, mint egy héttel, vagy egy évvel korábban, azaz mégsem történt változás.

Mi lehet az akadálya, hogy gyakran nem tudunk tovább lépni, vagy akár az első lépést se megtenni, pedig a döntést meghoztuk már? Vagy miért nem merünk egy új projektbe, egy új ötlet megvalósításába belevágni?

Amikor felmerült bennem ez a kérdés, egyből Nóé jutott eszembe. Nóét Isten igaznak találta és kiválasztotta arra, hogy amikor a bűn már annyira elhatalmasodott a Földön, hogy Isten el akarta pusztítani azt, ő mégis túlélje családjával együtt. Parancsot adott neki - egészen konkrét paraméterekkel -, hogy építsen bárkát, s abba a családján kívül minden állatból is vigyen be egy párral, így biztosítva tovább a földi életet. Nóé hallgatott Istenre, amellett döntött, hogy követi utasításait és nekiállt a bárka megépítésének. „Nóé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.” (Mózes első könyve 6, 22)

A FELADÁSNAK NINCS HELYE A SZÓTÁRUNKBAN
Írta: Dan Britton  -  2023. október 16.

Néhány évvel ezelőtt egy michigani iskolai focicsapat lemondta a szezon utolsó öt meccsét, miután nemcsak hogy vesztésre álltak, hanem pontot sem szereztek. Tudom, hogy fáj a vesztés és a góltalanság, de az még jobban fáj, hogy valaki lemondott erről a csapatról.

Gondoljunk a lehetséges győzelmekre, amelyeket ezek a sportolók már nem fognak megtapasztalni. Nem a pályán aratott győzelmekre gondolok. A beszámolók alapján a csapat valószínűleg utolsó helyen végzett volna. Az igazi győzelem azonan nem az eredményjelzőn szereplő pontokról és helyezésekről szól. Ami számít, azok az életben aratott győzelmek, amelyeket a sportolók nem tapasztalhattak meg ebben a szezonban. Gondolom, az edzők és a sportvezetők még sosem hallották a híres Winston Churchill-idézetet: „Soha ne add fel - soha, soha, soha, soha, soha, semmiben, nagyban vagy kicsiben, nagyban vagy jelentéktelenben, soha ne add fel....”. Számára a „feladás” felért egy káromkodással.

Húsz év múlva ezek a sportolók talán azt kívánják majd, bárcsak az edzőik ne adták volna fel őket. Még ha győzelem és gól nélkül is maradnak, ez egy olyan meghatározó pillanat lehetett volna, amely jellemfejlődésüket befolyásolja.

Sajnos a feladás a társadalom számos területét áthatja, beleértve az üzleti világot is. Az emberek úgy lépnek ki egy-egy helyzetből, hogy nem gondolnak a lehetséges következményekre. Úgy vélem, a kilépés és feladás szót ki kell törölnünk a szótárunkból. Nemcsak azt látom, hogy ez egy átokszó, hanem átokká válik mindazok számára is, akik ezzel élnek.

Sose felejtem el azt a beszélgetést, amit egy edzőtáborban egy 16 éves fiúval folytattam le. A szünetben egyedül ült, fejét a kezében tartva. Valami nagyon nyugtalanította, ezért mellé ültem és reméltem, hogy segíthetek neki. Egyszerűen megkérdeztem: „Mi a baj?”. Felkészültem a tipikus válaszokra: barátnőproblémák; alkohol vagy drogok; barátsági küzdelmek vagy iskolai problémák. Ezért megdöbbentem, amikor azt mondta: „Utálom, hogy a szüleim hagyják, hogy mindent abbahagyjak, amit elkezdek”.

CSENDES KÉTSÉGBEESÉS, VAGY ÖRÖMTELI VÁRAKOZÁS?
Írta: Robert J. Tamasy

Az 1800-as évek közepén Henry David Thoreau esszéíró, költő és filozófus egy olyan kijelentést tett, amely sokunk számára ismerőssé vált: „Az emberek tömege csendes kétségbeesésben él”. Bővebben pedig így mondta: „Amit lemondásnak hívunk, az az igazi kétségbeesés. ... Az öntudatlan kétségbeesés húzódik meg a játékaink és szórakozásaink mögött is.”

Ez nem épp a legfelemelőbb megfigyelés. De több mint 150 évvel később még mindig van benne igazság. Ez a ’csendes kétségbeesés’, amit ő említett, úgy tűnt, hogy néhány évvel ezelőtt, a világjárvány idején sok ember számára még élesebbé vált. A napi rutinok felborultak, az emberek elvesztették a munkájukat, a karantén és a zárlatok fokozták az elszigeteltség érzését. Amit mi ’normálisnak’ ismertünk, a feje tetejére állt.

Talán mindannyian ismerünk valakit, akire illik a ’csendes kétségbeesés’ leírása. Vagy akár mi magunk is ilyenek vagyunk időnként. A változásokra különböző módon reagálunk, de amikor az élet bizonytalansága néha a káosz határát súrolja, érthető, ha a kétségbeesés jó szóvá válik lelkiállapotunk leírására. A változások üteme folyamatosan fokozódik. A munkahelyi követelmények összetettebbek, mint valaha. Ha lefelé tartó érzelmi spirálban találjuk magunkat, vajon lehetséges-e örömöt találni a kétségbeesés közepette?

A válasz igen, ha hiszünk a Biblia időtlen tanításaiban és igazságaiban. A Szentírás számos példát ad olyan emberekről, akiket Isten megmentett kétségbeejtő körülményiek közül: az izraeliták, akiket sok éven át rabszolgasorban tartottak Egyiptomban, de kiszabadultak, majd az Úr az ígéret földjére vezette őket; Dávid, aki halálos ellenállással nézett szembe, mielőtt és miután király lett; Sidrák, Misák és Abednego, akiket megmentettek a tüzes kemencéből; Dániel, akit oroszlánbarlangba vetettek.

Mindannyian megadhatták volna magukat a kétségbeesésnek, Isten mégis örömmé változtatta kétségbeesésüket. Több ezer évvel később Isten ugyanolyan. Lehet, hogy a helyzetek, amelyekkel nap mint nap szembesülünk, mások, de ahogy a Biblia újra és újra megerősíti, a ’csendes kétségbeesésnek’ nem kell meghatározni azoknak a szívét és elméjét, akik ismerik és követik az Urat - még a 21. századi körülmények között sem. Íme néhány biztosíték, amit a Biblia ad nekünk: