Heti Mannák

ÖN TUDJA, HOL A KINCSE?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. július 22.

Vett már részt kincsvadászaton? Sokféle formáját ismerjük. Van, ahol egy elnagyoltan megrajzolt kincskereső térképet használnak, mint amilyet a legendás kalózok követtek évszázadokkal ezelőtt. Egy „X” jelölte, hogy hová rejtették el a kincset. Egyes esetekben a „vadászok” egy-egy nyomravezető nyom alapján jutnak el a következőhöz. Máskor pedig a nyomok rejtélyesek - rejtvényeket kell megoldani, mielőtt a következő nyomra jutnánk.

Így vagy úgy, de mindannyian részt veszünk valamilyen kincsvadászatban, ugyanakkor mi magunk határozzuk meg, hogy mi az a kincs. Az üzleti világban a kincs lehet a folyamatosan növekvő bevétel és nyereség. Vannak olyanok, akik a kincset a karrierjük sikerében és a nagyobb fizetésben látják. Mások számára a kincs a presztízs és a hatalom megszerzése.

Sok esetben a „kincshez” nem tartozik térkép, amin megtalálhatjuk. Valójában mozgó célpont lehet. Évekkel ezelőtt például egy hatalmas vagyonáról ismert iparmágnástól megkérdezték: „Mennyi az elég?”. Csillogó szemmel, a hüvelyk- és mutatóujját kissé széttartva azt válaszolta: „Csak egy kicsivel több”.

Ha valaki megkérdezné, hogy mi az Ön „kincse”, mit válaszolna? Talán nem gondol a fent felsorolt dolgok egyikére sem. Lehet a család, egy személyes tulajdon, például egy autó vagy ház, vagy akár a kiválóság elérése valamilyen tevékenységben. Talán nem is tudja biztosan, hogy mi az.

Jézus Krisztus tömegeket tanítva egy egyszerű módszert kínált arra, hogyan határozhatjuk meg, hogy mi az, amit a legjobban becsülünk az életünkben. Azt mondta: „Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.” (Máté evangéliuma 6, 21) Kicsit másképp fogalmazva: bármi is legyen a szenvedélyünk, bármi is motiválja minden napunkat, az mutatja meg, hogy mi a kincsünk.

IDŐT FORDÍTANI A TÖRŐDÉSRE, A MEGHALLGATÁSRA ÉS A KAPCSOLATTEREMTÉSRE
Írta: Robert J. Tamasy   - 2024. július 8.

Mivel egész pályafutásomat a kommunikáció területén töltöttem - először újságszerkesztőként, majd magazinszerkesztőként, kiadvány- és kommunikációs igazgatóként, valamint könyvszerzőként és szerkesztőként -, a kommunikáció művészete és összetettsége mindig is lenyűgözött. Számtalan eszközt használunk üzeneteink közvetítésére.

A kommunikáció olyan új, innovatív módon fejlődött, amelyet néhány évtizeddel ezelőtt még a legtöbben el sem tudtunk volna képzelni. Évszázadokon át a gondolatokat szóban közölték, majd kézzel írták le. A nyomdagép feltalálása mindezt forradalmasította. A távíró és a telefon megjelenésével az emberek először tudtak nagy távolságon keresztül kommunikálni. A rádió és a televízió a közvetlenséget hozta el az információk és a kifejezni kívánt gondolatok számára. Aztán a számítástechnika a feje tetejére állította a kommunikációt, és olyan dolgokat hozott elénk, mint az e-mail, az azonnali üzenetküldés, a weboldalak, a keresőmotorok, a blogok, a podcastek, a közösségi média és a videokonferenciák.

A kommunikáció lényege azonban még e számos fejlődés ellenére is változatlan maradt. Az üzleti kommunikáció tanításával töltött éveim során egy egyszerű módszert ajánlottam a kommunikáció meghatározására: "A jelentés sikeres cseréje". Ez azt jelenti, hogy a "Küldő" (az a személy, aki egy adott üzenetet kíván közölni) és a "Címzett" (az a személy, akinek az üzenetet küldi) kölcsönösen megértik egymást. Ez akkor is igaz, ha millióknak vagy egyetlen személynek kommunikálunk.

Tim Kight vezetői tanácsadó nemrég hunyt el a rákkal folytatott hosszú küzdelem után, de bölcsessége továbbra is sokféleképpen befolyásolja az embereket. Gyakran beszélt a személyközi kommunikációról és annak kihívásairól. Például azt mondta: „Fordítsunk időt arra, hogy törődjünk, meghallgassunk és kapcsolatot teremtsünk. Ha törődünk, igyekszünk megérteni. Ha figyelünk, akkor olyan személyes kapcsolatokat hozunk létre, amelyek lehetővé teszik a magas szintű kommunikációt és együttműködést. Amikor kapcsolatot teremtünk, megosztjuk az ötleteket és a nézőpontokat, és jobb döntéseket hozunk”. Ha követjük ezt a tanácsot, megvalósítjuk a sikeres jelentéscserét.

AZ ÖT LEGKÖZELEBBI BARÁTUNK ÁTLAGA VAGYUNK
Írta: Jim Mathis  -  2024. július 15.

Gyakran mondják, hogy az öt legközelebbi barátunk átlaga vagyunk. Nem tudom, hogy tényleges adatokkal alátámasztható-e ez az állítás, de ésszerűnek tűnik. A legjobban azokkal az emberekkel szeretünk időt tölteni, akik hasonlóak hozzánk. A legjobb barátaink nagy valószínűséggel hasonlóan képzettek, mint mi, és hasonló anyagi helyzetben vannak. Valószínűleg ugyanazokat a dolgokat szeretik, és talán osztják a vallási vagy politikai nézeteinket.

Nézhetjük ezt másképp is: választhatunk az alapján barátokat, hogy kik szeretnénk lenni, és mit szeretnénk tanulni. Ha többet akarunk megtudni a futballról, barátságot köthetünk azokkal, akik ismerik a játékot, elmehetünk velük meccsekre, és feltehetünk kérdéseket. Ez az élet szinte minden területére érvényes. Szó szerint meghatározhatjuk az életünket az általunk választott barátok által.

Életem számos különböző időszakában kerestem olyan baráti csoportokat, akikhez hasonlóvá akartam válni. Csatlakoztam a kereskedelmi kamarához, bibliatanulmányozó csoportokhoz és önkéntes szervezetekhez, mert szerettem volna azokkal az emberekkel együtt lenni, tőlük tanulni, és végül még inkább olyanokká válni, mint ők. Az intelligencia ragályos, és ha okosabbak akarunk lenni, töltsünk időt okos emberekkel. Ilyen egyszerű lehet.

Ennek az ellenkezője is igaz. Évekkel ezelőtt egy gitáros barátom gyakran mondta: „A butaság ragályos”. Ezt viccelődve jelentette ki, és mindenki nevetett rajta, de ő komolyan gondolta. Általában közvetlenül azután mondta, hogy valaki valami teljesen nevetségeset mondott - és éppen azelőtt, hogy felállt és elment. Megfogadtam a tanácsát, és kerültem a beszélgetéseket olyan emberekkel, akik az aktuális összeesküvés-elméletekről akarnak beszélni, vagy akiknek általában fogalmuk sincs, miről beszélnek.

MÉRLEGELÉS EGY VÁLLALKOZÁS BEZÁRÁSA ELŐTT
Írta: Rick Boxx  -  2024. július 1.

Mindannyian szeretnénk azt hinni, hogy a Biblia magas üzleti normáinak követése mindig sikerrel jár, de ez nem a valóság. Különösen frusztráló lehet, amikor az etikátlan, gátlástalan emberek látszólag virágoznak, miközben mi küszködünk azért, hogy helyesen cselekedjünk. Ez a rejtély egyidős a történelemmel. A Bibliában egy Aszáf nevű zsoltárírónak is nehézséget okozott összeegyeztetni, hogy a körülötte élő gonosz emberek miért boldogulnak olyan jól, miközben ő bukdácsol az életben. Ezt írta: „Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem, felfoghatatlan ez nekem! De bementem Isten Templomába, s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.” (Zsoltárok könyve 73, 16).

Ez akkor válik különösen aggasztóvá, amikor a bibliai értékek és elvek iránt elkötelezett hívő embereknek szembe kell nézniük azzal a lehetőséggel, hogy a legjobb erőfeszítéseik, imáik és Isten gondviselésébe vetett bizalmuk ellenére be kell zárniuk vállalkozásukat. Néha ez szükséges. De a döntés arról, hogy be kell-e zárni egy vállalkozást, és mikor kell bezárni, az mindig nehéz. Mielőtt ezt megtesszük, több tényezőt kell mérlegelni. Íme csak néhány ezek közül:

Az egyik tényező az idő - a vállalkozás fenntartására fordított idő mennyisége. Adtam már tanácsot olyan lakásfelújítóknak, akik asztalosként 30 dollárt kereshettek volna óránként. Ehelyett azonban a szokásos üzleti hibák miatt heti 70 órát dolgoztak. Ha elosztjuk a keresetüket a munkával töltött idővel, akkor lényegében kevesebbet fizettek maguknak, mint a minimálbér.
Az idő értékes, és megfelelően kell honorálni. Ha ez a jelenlegi vállalkozásával nem lehetséges, a legjobb megoldás lehet a vállalkozás bezárása. Ahogy a Prédikátor bölcsen megjegyzi: „Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt. Ideje van a megszületésnek, ideje a meghalásnak. Ideje van a vetésnek, ideje az aratásnak.” (Prédikátor könyve 3, 1)