Heti Mannák

HÁLAADÁS NAPJA LEHET MINDEN NAP
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. november 25.

Ezen a héten az Egyesült Államokban hálaadás napot tartanak, ahogyan ez 1863 óta hagyomány. A gyökerek azonban az 1600-as évek elejére nyúlnak vissza, amikor az Angliából érkező bevándorlók éves ünneppé tették. Ezt más országokban is ünneplik, többek között Kanadában, Saint Luciában, Libériában, és nem hivatalosan olyan országokban is, mint Brazília, Németország és a Fülöp-szigetek.

Még azokban a nemzetekben is, ahol nem tartanak hivatalos hálaadási ünnepségeket, a hála érzésének és kifejezésének egyszerű megnyilvánulása helyénvaló. Nincs szükségünk hivatalos kormányzati rendeletre ahhoz, hogy elgondolkodjunk azokon a dolgokon, amelyekért hálásak vagyunk. Valójában minden nap lehet „hálaadás napja”, ha úgy döntünk, hogy azzá tesszük.

A kérdés az, hogy kinek legyünk hálásak? És miért legyünk hálásak? A munkahelyen sokféleképpen lehetünk hálásak: a munkáltatóknak vagy főnököknek a munkánkért; az ügyfeleknek, akik lehetővé teszik a vállalatunk létezését; ha kisvállalkozók vagyunk, hálásak lehetünk a lehetőségeinkért, a képességeinkért és a tehetségünkért, az alkalmazottainkért és a támogatóinkért.

Hálásak lehetünk az oktatásért, a képzésért, a tapasztalatért és a szakértelemért, amelyek nélkül nem tudnánk kitűnni abban a munkában, amit végzünk. Végső soron azonban, különösen, ha Jézus Krisztus követői vagyunk, hálánkat az Úr felé kell irányítanunk, amiért mindent megad nekünk, amire szükségünk van.
Izrael királya, Dávid, aki életében és uralkodása alatt sok mindent elért, megértette, hogy Isten a forrása mindannak, ami ő volt, és mindannak, amije volt. Egy nagy gyülekezet előtt imádkozott:

„Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! Tied, Uram, a méltóság, a hatalom és a tisztelet, a hírnév és a fenség, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenség fejedelme! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé.” (A krónikák első könyve 29,10-12).

A SIKER NÉGY VESZÉLYE
Írta: Stephen R. Graves  -  2024. november 11.

A legtöbb ember sokkal jobban kezeli a kudarcot, mint a sikert. A kudarc építheti az embert, míg a siker tönkreteheti. Láttam ezt üzleti vezetők, politikusok, sportolók, színészek, hírességek és helyi méltóságok életében. Talán a siker megfelelő kezelésének kihívása az, amiért Albert Einstein egyszer azt mondta: „Ne próbálj meg a siker emberévé válni, hanem inkább próbálj meg az értékek emberévé válni”.

A siker nem rossz, de meg kell emészteni. Amikor megemésztünk valamit, akkor lebontjuk, és a testünk részévé válik, nem pedig olyanná, ami a gyomrunkban ragad és fájdalmat okoz. A siker olyasvalami, amit elfogyasztunk, különben teljesen felemészt bennünket. Hogyan emészthet fel minket a siker?
Négy veszély jut eszembe:

A siker gyakran a képességeink túlságosan felnagyított megítélését okozza. Gondoljunk csak arra, hogy mit hoz a siker - gratuláló dicséretek a sztársportolónak; nagyobb iroda, impozáns cím és több fizetés a feltörekvő sztárvezetőnek; álló ováció a szónoknak vagy prédikátornak; kitüntetések és elismerések a kitűnő tanulónak. Úgy tűnik, minden azt kiáltja: „Ezt én csináltam!”.

A siker gyakran a jogosultság érzését hozza magával, ami árt a kapcsolatoknak. Az emberek másképp bánnak mindenkivel, aki sikeres. Nem kérdőjelezik meg olyan gyakran a sikeres emberek döntéseit. Mindent megtesznek azért, hogy a szeszélyeikhez alkalmazkodjanak. Kikérik a véleményüket, még akkor is, ha nem szakértő egy adott témában. A jogosultság azt mondja: „Azért létezel, hogy engem szolgálj”, nem pedig azt, hogy „azért létezem, hogy téged szolgáljalak”.

A MEGFELELŐ SZAVAK EREJE
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. november 18.

Példátlan időket élünk. Az éter tele van szavakkal. A közösségi médiának köszönhetően bárki, aki képes beszélni, bármilyen információt, ötletet és véleményt közzétehet, amit csak akar. Mivel a televíziós hírek ma már 24/7-ben szólnak, a napi hírek és események kommentálása és kifejtése véget sem ér. A hosszú órákat hanggal kell megtölteni, nem pedig csenddel. Ennek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy az emberiség történetében soha ennyi ember nem mondott még ennyit - ilyen kevésről.

Ennek egyik következménye, hogy a beszélni vágyó emberek gyakran nem állnak meg és nem gondolják át, hogy mit is mondanak. Pozitív vagy negatív, szelíd vagy durva, kinyitják a szájukat, és hagyják, hogy a szavak csak úgy röpködjenek. A Biblia így figyelmeztet: „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (Példabeszédek könyve 10, 19)

De még ha úgy döntünk is, hogy nem keveredünk bele a közösségi média kommunikációs káoszába, és korlátozzuk a gyakori eszmefuttatásoknak való kitettségünket, akkor sem vagyunk immunisak a szavak jóra vagy rosszra ható erejére. Lehetünk a gondatlanul használt szavak elkövetői vagy áldozatai (vagy mindkettő).

Az e-mail csodálatos és gyors módja a kommunikációnak. De ha nem vagyunk körültekintőek, és nem nézzük át és gondoljuk újra, amit írtunk, mielőtt megnyomjuk a „Küldés” gombot, később megbánhatjuk. Különösen akkor, ha amit írunk, az a düh vagy a nagy érzelmek pillanatában történik. Ugyanez igaz lehet akkor is, amikor hangposta üzeneteket vagy szöveges üzeneteket hagyunk az okostelefonunkon. Ami elsőre jól és helyénvalónak tűnik, később jelentős bánatot okozhat.

EGY KANYARGÓS SZAKMAI KARRIERÚT KÖVETÉSE
Írta: Rick Boxx  -  2024. november 4.

Volt idő, amikor ha valaki kapott egy állást, évtizedekig ugyanabban a munkakörben maradt. Ez a munkahely szó szerint egy életre szólt. Ma azonban ez ritkán van így. Többnyire az már a múlté, amikor ugyanattól a vállalattól aranyórával és busás nyugdíjjal vonulnak nyugdíjba.

Én soha nem fészkeltem be magam egy adott vállalkozásba vagy szervezetbe. A karrieremnek számos megállója volt útközben. Amikor visszatekintek erre az útra, a felszínen úgy tűnik, hogy kanyargós és összefüggéstelen. A valóságban viszont olyan, mint egy faliszőnyeg - a hátulja kaotikus, de a másik oldalán egy elegáns minta vagy kép látható. Utólag felismerhetem Isten mennyei célját és irányítását.

Munkatörténetem egy kanyargó folyóhoz hasonlít, amely a könyvvizsgálótól az autókölcsönző vállalkozáson át a banki tevékenységig, majd a tanácsadásig, végül pedig a nonprofit szolgálatig vezetett. Ez a sokféleség furcsának tűnhet, de Istennek terve volt. Ma, változatos munkásságom miatt, az a kiváltságom, hogy elsősorban kisvállalkozókat szolgálhatok és segíthetek.

Kanyargós utamon keresztül Isten olyan tapasztalatokat és meglátásokat adott nekem, amelyeket soha nem szerezhettem volna meg, ha ugyanabban az iparágban vagy egyetlen vállalatnál maradok alkalmazásban. Megértem a számviteli és pénzügyi menedzsment küzdelmeit; a legrosszabb gazdasági helyzetben indítottam vállalkozást; és megtanultam, hogyan vezessek és fejlesszek kisvállalkozásokat Isten szerinti módon, a Szentírásból vett elveket követve.

A Biblia azt mondja nekünk, hogy Isten jellemzően így működik. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (A példabeszédek könyve 16, 9) Azt hihetjük, hogy mindent kitaláltunk, és hogy mi irányítjuk a jövőnket, de az Úr hűségesen hangszereli a részleteket a színfalak mögött, hogy beteljesítse céljait. Ahogy egy másik igeszakasz mondja: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.” (A példabeszédek könyve 19, 21)