Heti Mannák

A MEGFELELŐ SZAVAK EREJE
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. november 18.

Példátlan időket élünk. Az éter tele van szavakkal. A közösségi médiának köszönhetően bárki, aki képes beszélni, bármilyen információt, ötletet és véleményt közzétehet, amit csak akar. Mivel a televíziós hírek ma már 24/7-ben szólnak, a napi hírek és események kommentálása és kifejtése véget sem ér. A hosszú órákat hanggal kell megtölteni, nem pedig csenddel. Ennek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy az emberiség történetében soha ennyi ember nem mondott még ennyit - ilyen kevésről.

Ennek egyik következménye, hogy a beszélni vágyó emberek gyakran nem állnak meg és nem gondolják át, hogy mit is mondanak. Pozitív vagy negatív, szelíd vagy durva, kinyitják a szájukat, és hagyják, hogy a szavak csak úgy röpködjenek. A Biblia így figyelmeztet: „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (Példabeszédek könyve 10, 19)

De még ha úgy döntünk is, hogy nem keveredünk bele a közösségi média kommunikációs káoszába, és korlátozzuk a gyakori eszmefuttatásoknak való kitettségünket, akkor sem vagyunk immunisak a szavak jóra vagy rosszra ható erejére. Lehetünk a gondatlanul használt szavak elkövetői vagy áldozatai (vagy mindkettő).

Az e-mail csodálatos és gyors módja a kommunikációnak. De ha nem vagyunk körültekintőek, és nem nézzük át és gondoljuk újra, amit írtunk, mielőtt megnyomjuk a „Küldés” gombot, később megbánhatjuk. Különösen akkor, ha amit írunk, az a düh vagy a nagy érzelmek pillanatában történik. Ugyanez igaz lehet akkor is, amikor hangposta üzeneteket vagy szöveges üzeneteket hagyunk az okostelefonunkon. Ami elsőre jól és helyénvalónak tűnik, később jelentős bánatot okozhat.

A SIKER NÉGY VESZÉLYE
Írta: Stephen R. Graves  -  2024. november 11.

A legtöbb ember sokkal jobban kezeli a kudarcot, mint a sikert. A kudarc építheti az embert, míg a siker tönkreteheti. Láttam ezt üzleti vezetők, politikusok, sportolók, színészek, hírességek és helyi méltóságok életében. Talán a siker megfelelő kezelésének kihívása az, amiért Albert Einstein egyszer azt mondta: „Ne próbálj meg a siker emberévé válni, hanem inkább próbálj meg az értékek emberévé válni”.

A siker nem rossz, de meg kell emészteni. Amikor megemésztünk valamit, akkor lebontjuk, és a testünk részévé válik, nem pedig olyanná, ami a gyomrunkban ragad és fájdalmat okoz. A siker olyasvalami, amit elfogyasztunk, különben teljesen felemészt bennünket. Hogyan emészthet fel minket a siker?
Négy veszély jut eszembe:

A siker gyakran a képességeink túlságosan felnagyított megítélését okozza. Gondoljunk csak arra, hogy mit hoz a siker - gratuláló dicséretek a sztársportolónak; nagyobb iroda, impozáns cím és több fizetés a feltörekvő sztárvezetőnek; álló ováció a szónoknak vagy prédikátornak; kitüntetések és elismerések a kitűnő tanulónak. Úgy tűnik, minden azt kiáltja: „Ezt én csináltam!”.

A siker gyakran a jogosultság érzését hozza magával, ami árt a kapcsolatoknak. Az emberek másképp bánnak mindenkivel, aki sikeres. Nem kérdőjelezik meg olyan gyakran a sikeres emberek döntéseit. Mindent megtesznek azért, hogy a szeszélyeikhez alkalmazkodjanak. Kikérik a véleményüket, még akkor is, ha nem szakértő egy adott témában. A jogosultság azt mondja: „Azért létezel, hogy engem szolgálj”, nem pedig azt, hogy „azért létezem, hogy téged szolgáljalak”.

A KIS KUDARCOK ELENGEDÉSE
Írta: Jay Emory  -  2024. október 28.

Nemrégiben találkoztam egy nagyon érdekes idézettel John Maxwell neves vezetési tanácsadótól. Jó emlékeztetőül szolgált számomra, talán másnak is az. Azt írta:
„A kis előrelépés jobb, mint a semminemű előrelépés. A siker sok kis lépéssel kezdődik. Ha egy kis lépésben megbotlasz, az aligha számít. Ne készíts ajándékcsomagolást a hulladéknak. Engedd el a kis kudarcokat.”

Ha van egy lecke, amit a feleségem megtanult (velem együtt) a házasságunkban, az ez: „Engedd el a kis kudarcokat.”

Nemrég ünnepeltük a házassági évfordulónkat, és a hozzám közel állók tudják, hogy az évek során sokszor kellett bocsánatot kérnem a feleségemtől. Sok apró kudarcomat kellett elengednie!

Kérem, ne értsenek félre - az életünk nem volt tele kudarcokkal. (Szerintem nagyszerű férj vagyok.) Mérhetetlenül áldottak vagyunk, az együtt töltött 33 évünk jó bizonyíték erre. De mint mindenki másnak, akár házas, akár egyedülálló, nekünk is meg kell küzdenünk azokkal az emberekkel, akikkel nap mint nap találkozunk - munkatársakkal, ügyfelekkel, barátokkal és házastársunkkal, akik időnként olyan dolgokat tesznek vagy mondanak, amelyek elmaradnak az elvárásoktól. Néha a szavaik és tetteik - csakúgy, mint a sajátjaink - egyenesen kiábrándítóak.

A kulcs, ahogy Maxwell mondta, az, hogy folyamatosan és kitartóan haladjunk előre, még akkor is, ha apró kudarcokat tapasztalunk. Aztán mire észbe kapunk, ahogy a mi házasságunkban is történt, már 33 csodálatos év telt el! Ugyanez igaz lehet egy sikeres munkahelyi karrier kovácsolásában is.

Az apró kudarcok elengedése nemcsak az elmét érinti. A nyelvet is bevonja. Hányszor hallott az évek során prédikációkat a templomban, vagy vett részt beszélgetésekben a kimondott szavaink erejéről és veszélyeiről? A „nyelv megszelídítésének” fontosságával Jakab apostol foglalkozik. Miután megállapítja, hogy „Mert sokat vétkezünk mindnyájan” (Jakab levele 3, 2), a szakasz elmagyarázza, hogy ahogyan a lovat a szájában lévő kis zabolával irányítják, és egy kis kormánylapát irányítja a hajót, úgy a nyelv is hatalmas befolyással bírhat jóra - vagy rosszra:

EGY KANYARGÓS SZAKMAI KARRIERÚT KÖVETÉSE
Írta: Rick Boxx  -  2024. november 4.

Volt idő, amikor ha valaki kapott egy állást, évtizedekig ugyanabban a munkakörben maradt. Ez a munkahely szó szerint egy életre szólt. Ma azonban ez ritkán van így. Többnyire az már a múlté, amikor ugyanattól a vállalattól aranyórával és busás nyugdíjjal vonulnak nyugdíjba.

Én soha nem fészkeltem be magam egy adott vállalkozásba vagy szervezetbe. A karrieremnek számos megállója volt útközben. Amikor visszatekintek erre az útra, a felszínen úgy tűnik, hogy kanyargós és összefüggéstelen. A valóságban viszont olyan, mint egy faliszőnyeg - a hátulja kaotikus, de a másik oldalán egy elegáns minta vagy kép látható. Utólag felismerhetem Isten mennyei célját és irányítását.

Munkatörténetem egy kanyargó folyóhoz hasonlít, amely a könyvvizsgálótól az autókölcsönző vállalkozáson át a banki tevékenységig, majd a tanácsadásig, végül pedig a nonprofit szolgálatig vezetett. Ez a sokféleség furcsának tűnhet, de Istennek terve volt. Ma, változatos munkásságom miatt, az a kiváltságom, hogy elsősorban kisvállalkozókat szolgálhatok és segíthetek.

Kanyargós utamon keresztül Isten olyan tapasztalatokat és meglátásokat adott nekem, amelyeket soha nem szerezhettem volna meg, ha ugyanabban az iparágban vagy egyetlen vállalatnál maradok alkalmazásban. Megértem a számviteli és pénzügyi menedzsment küzdelmeit; a legrosszabb gazdasági helyzetben indítottam vállalkozást; és megtanultam, hogyan vezessek és fejlesszek kisvállalkozásokat Isten szerinti módon, a Szentírásból vett elveket követve.

A Biblia azt mondja nekünk, hogy Isten jellemzően így működik. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (A példabeszédek könyve 16, 9) Azt hihetjük, hogy mindent kitaláltunk, és hogy mi irányítjuk a jövőnket, de az Úr hűségesen hangszereli a részleteket a színfalak mögött, hogy beteljesítse céljait. Ahogy egy másik igeszakasz mondja: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg.” (A példabeszédek könyve 19, 21)

A KIVÁLÓSÁGRA VALÓ SZAKADATLAN TÖREKVÉS
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. október 21.

Ön adja vagy kapja munkahelyén a teljesítményértékelést? Vagy más munkahelyen kapott már ilyen értékelést? Képzelje el, ha az ön felettese egy ilyen megbeszélés során olyan kifejezéseket használ, mint „közepes”, „megfelelő”, „olyan-amilyen”, vagy épp „elegendő”. Hogy érezné magát?

A legjobb esetben valószínűleg rájönne, hogy a remélt előléptetésre sokáig kell még várnia, vagy hogy a munkája értékelése alapján nem számíthat jelentős bónuszra. A legrosszabb esetben talán bölcs dolog lenne más munka után nézni - minél hamarabb, annál jobb.

A nemrégiben lezajlott nyári olimpiai játékokat figyelve, ahol több mint 100 különböző ország több ezer sportolója versenyzett, nyilvánvaló volt, hogy a középszerűség és az éppen elégséges teljesítmény nem tartozik a gondolkodásmódjukba. Bár a legtöbb sportoló tudta, hogy nem arany-, ezüst- vagy bronzéremmel térhet haza, mégis mindent meg akartak tenni, hogy dicsőséget szerezzenek nemzetüknek.

Ha egy kifejezéssel lehetne jellemezni ezeket a keményen dolgozó, elszánt olimpikonokat, akkor az a „kiválóságra való törekvés”. Akár a pontosságra törekedtek a műugró deszkákon, akár bonyolult és igényes gyakorlatokat mutattak be a tornában, akár a leggyorsabbat akarták futni a futóversenyen, akár a vizet kavargatták az úszóversenyeken, vagy elképesztő erő- és ügyességi mutatványokat mutattak be a pályán, nyilvánvaló volt, hogy a versenyzők számtalan órát fektettek a felkészülésbe. Megértették, hogy nem jó a világszínpadon szerepelni és lejáratni magukat.