Heti Mannák

AHHOZ, HOGY MEGNYERJE AZ ÉLET VÁLTÓFUTÁSÁT, NE EJTSE EL A STAFÉTABOTOT
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. április 22.

Gyakran mondják, hogy az élet nem egy rövidtáv-futás, hanem maraton. A rövidtávval ellentétben – ami olyan gyors, hogy már véget is ér, amint elkezdődött – a maraton egy hosszú, kimerítő verseny, amely kitartást, állhatatosságot, fájdalmat és türelmet igényel. Nemrégiben azonban rájöttem, hogy egy igazán sikeres élet talán inkább egy váltófutásra hasonlít.

A váltóversenyen négy csapattárs futja le a verseny egy részét, és addig adják át a stafétabotot a következő futónak, amíg mind a négyen be nem fejezik a szakaszukat. A cél az, hogy sikeresen teljesítsék a váltásokat, és a többi versenyző csapat előtt érjenek célba. De nem számít, hogy milyen gyorsan fut valaki, ha a stafétabotot nem adja át.

A közelgő párizsi olimpia aláhúzza a bot-átadás fontosságát. A 2008-as nyári olimpiai játékokon az amerikai férfi és női 4x100 méteres váltócsapatoknak is győzniük kellett volna a várakozás szerint. Az elődöntő során azonban mindkét csapat futói elejtették a botjukat, és ezzel kizárták őket.

Mindez érdekes történet, de hogyan kapcsolódik ez azokhoz, akik az üzleti világban keresik a mindennapi megélhetésüket? Egyszerűen ez: akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian „botokat” hordozunk, amelyeket végül át kell adnunk valaki másnak.

HOGY NE VESSZÜNK EL A PÉNZ SZERETETÉBEN
Írta: Jim Langley  -  2024. április 15.

Életem egy szakaszában nagyon hajtott, hogy minél több pénzt halmozzak fel. A gazdagság hajszolása életmódommá vált. Ez azonban aligha egyedülálló fejlemény. Ez évezredek óta igaz az emberekre. Pál apostol Timóteusnak írva, ezeket a bölcs szavakat ajánlotta: „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.” (Pál első levele Timóteushoz 6, 10)

A pénz eredendően nem gonosz, de a pénz szeretete sokféle formában vezethet gonoszsághoz. Semmi rossz nincs abban, ha van pénzünk, vagy ha arra vágyunk, hogy pénzt keressünk, hogy kielégítsük fizikai szükségleteinket, vállalkozást építsünk, vagy megszerezzük azokat a dolgokat, amiket szeretnénk. Amikor azonban ez válik a célunkká és az istenünkké is, akkor az óriási problémánk.

Évekkel ezelőtt volt egy népszerű autós matrica, amely azt hirdette: „Aki a legtöbb játékkal hal meg, az nyer". Ez az okos mondás sokakat megfogott, akik megszállottjai voltak annak, hogy egyre több és több legyen, bármi áron. De valószínűleg soha nem gondoltak komolyan arra, hogy ez az ár mekkora lehet.

FELISMERNI ÉS BETÖLTENI A CSAPAT IGÉNYEIT
Írta: Rick Boxx  -  2024.április 1.

Stephen Phelan, az egyik nagy jelzáloghitel-ipari vállalat vezetője, egy konferencián beszélt arról, hogy a cégük hogyan gondoskodik a csapattagokról. Miután feltérképezték a csapattársaik igényeit, arra a következtetésre jutottak, hogy mindenkinek három közös igénye van a munkahelyen belül. Azt mondta, hogy mindenkinek szüksége van: 1) barátokra a munkahelyen, 2) barátokra a válság idején, és 3) céltudatosságra a munkájukban.

Kezdve az első szükséglettel, különböző tanulmányok kimutatták, hogy nagyon kevés embernek van több valódi barátja. (A közösségi média nem számít.) A legtöbb lehetőséget a barátságok kialakítására gyakran a munkahelyünkön találjuk. Ezt felismerve Phelan cége egy egyedülálló mentorprogramot hozott létre, hogy ösztönözze a munkavállalókat a munkahelyi barátságok kialakítására és ápolására.

Hogyan néz ki ez a fajta barátság - az alkalmi ismeretségeken vagy a munkatársi kapcsolatokon túl? Az Ószövetségben a következő hasznos felismerést találjuk: „Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (A példabeszédek könyve 17, 17) Nyilvánvaló, hogy ehhez többre van szükség, mint arra, hogy egymás mellett legyünk a szomszédos irodában vagy fülkében.

A második szükségletről - a barátok megléte válsághelyzetben - Phelan megjegyezte, hogy a munkáltatóknak ideális lehetőségük van arra, hogy megmutassák, hogy ők barátok, akik törődnek a munkavállalókkal, amikor családi, pénzügyi vagy egészségügyi válságon mennek keresztül. Ilyenkor a szavak tettekké válhatnak.

IRÁNYÍTÁS - VALÓSÁG VAGY ILLÚZIÓ?
Írta: Robert J. Tamasy  -  2024. április 8.

Mire elkezdjük a munkanapunkat, magunkban már átrágjuk az aznapi teendőinket – megbeszélések, határidők, feladatok – amikkel aznap foglalkozni akarunk. Úgy érezzük, hogy kézben tartjuk a dolgokat. Egészen addig, míg rájövünk, hogy mégsem.

Életünkben az egyik legbiztosabb pont, hogy a dolgok mennyire bizonytalanok lehetnek. Robert Burns skót költő volt az, aki megjegyezte: „Az egerek és az emberek legjobban megtervezett tervei gyakran tévútra jutnak”. Másképp fogalmazva, az úgynevezett „Murphy törvénye” alapján, ha valami elromolhat, akkor el is fog romlani. Amikor már kezdjük azt hinni, hogy mi irányítunk, a körülmények összeesküdhetnek ellenünk, hogy bebizonyítsák, hogy mégsem.

Újságíróként számtalanszor megtapasztaltam ezt a kemény leckét. Volt egy eset a pályafutásom elején, amikor egy napilapnál dolgoztam, és azt hittem, hogy már elkészültem a címoldal elrendezésével. Ekkor kaptam egy értesítést, hogy éppen egy tragikus iskolabusz-baleset történt. Közeledett a lap nyomdába küldésének határideje, de tudtam, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül ezt a rendkívüli hírt. Hirtelen úgy éreztem, hogy a dolgok kicsúsznak a kezemből. Szerencsére ekkor jött segítségemre a tapasztaltabb főszerkesztő.

Magazinszerkesztőként többször előfordult, hogy a ’B tervre’ kellett áttérnünk. Mielőtt Jézus Krisztus követőjévé váltam, és felfedeztem az ima erejét, ilyen esetekben az első késztetésem mindig a pánik érzése volt. Még a későbbi karrierem során is mindig nyugtalanító volt az irányíthatatlanság érzése.

MI AZ ÖN „MINDENT VIVŐ” STRATÉGIÁJA?
Írta: Dan Britton  -  2024. március 25.

Sokféle sportot űztem, de a kedvencem a lacrosse volt, játékosként és nézőként egyaránt. Ez a sport az életre is tanított. Például: a „mindent vivő mozdulat” használatára. Amikor egy lacrosse-meccs kimenetele volt a tét, és a csapatunknak gólra volt szüksége, akkor ehhez a mozdulatomhoz folyamodtam, amit úgy hívtam, hogy „a belső gurításos csel”. Ezt a mozdulatot ezerszer gyakoroltam, és versenyen is nagy sikerrel hajtottam végre.
Az edzők, csapatok és játékosok tudják, hogy a mindent vivő mozdulatok hatással lehetnek a verseny kimenetelére. Egy ilyen mozdulat annyira hatékony lehet, hogy még ha a játékos előre szólna is, hogy használni fogja, akkor sem lehet megállítani. Ez az elv az élet bármely területére igaz lehet, beleértve az üzleti világot is.

Egy hatékony értékesítőnek lehet, hogy van egy speciális értékesítési bemutatója, amely mindent visz. Egy üzleti vezetőnek lehet egy speciális stratégiája a nehéz döntések meghozatalára vagy a kihívást jelentő problémák megoldására. Ha komplikációk lépnek fel a műtét során, egy képzett sebésznek is lehet egy mindent vivő mozdulata a válsághelyzet elhárítására. Talán Önnek is van egy olyan lépése, ami bevált a munkájában.

Hiszem, hogy ez a fogalom lelki értelemben is igaz, különösen azok számára, akik Jézus Krisztust akarják szolgálni az üzleti világban. Van Önnek olyan „mindent vivő lépése”, amely lehetővé teszi, hogy a legjobbat nyújtsa Krisztusnak, akár a munkanapra készülve, akár a napi feladatai elvégzése közben? Barátom és vezetői szakértőm, Dan Webster három lelki lépést osztott meg velem. Ezek nagyon hasznosak voltak számomra, és hiszem, hogy segíthetnek abban, hogy maximalizáljuk a befolyásunkat Krisztusért: